Az U-534-es tengeralattjáró rejtélye

A z U-534-es egy IX-es osztályú C40-es nagy-hatótávolságú, az óceánt is átszelni képes tengeralattjáró volt, mely Hamburgban készült 1942-ben. Az első két évben az U-534 elsősorban fegyvertesztelést és kiképzési feladatokat hajtott végre. 1944-től időjárás előrejelző és megfigyelő küldetéseket végzett az észak atlanti-óceánon. Ez év őszén elhagyta hatalmas Bordeaux-i tengeralattjáró bázist és Kiel-ben kötött ki. Eddig semmi rendkívüli, csak egy újabb U hajó. De 1945-ben a dolgok megváltoztak.

1945. május 5-e több szempontból is fontos nap volt. Az észak-európai német erők megadták magukat és ezzel a háború Európában hivatalosan véget ért. Még az nap a R.A.F. (Royal Air Force) B-24 Liberator (RAF Sqdn 86/G) utolsó küldetésén felfedezte az U-534-et és rá 10 darab mélységi bombát dobott Anholt, Dán sziget mellett. A tengeralattjáró megsérült és nem tudta folytatni az útját és kénytelen volt a felszínre emelkedni. A történet érdekessége, hogy a sérült és a felszínen úszó tengeralattjárót később felfedezte a R.A.F. (Royal Air Force) B-24 Liberator típusú repülőgépe (547/E), melyet az U-534 fedélzeti fegyvereivel megsemmisítet. Többek közt ez is táplálta a hajó rakományával kapcsolatos legendákat és találgatásokat. Vajon mit szállíthatott a tengeralattjáró, hogy még az utolsó pillanatban is ennyire védelmezte a legénysége.  A sérült hajó nem volt képes tovább folytatni útját és a kapitány elrendelte a hajó elsüllyesztését. Az U-534 személyzetének nagy része sikeresen el tudta hagyni hajót azonban öt tengerészt magával vitt a hullámsírba. További három tengerész halt meg a tengeralattjáró elhagyása után a mentőhajó megérkezéséig.  A kutatók számára az igazi kérdés valójában az volt, hogy hová is ment a tengeralattjáró és mi volt a küldetése?

Az U-534 utolsó útján teljesen fel volt készítve 1100 kilométer megtételére mellyel simán elérhette volna dél-Amerikát. Talán pár náci vezető próbált meg eljutni dél-Amerikába Norvégián keresztül? Vagy talán kincseket szállított, mely segíthette volna a menekülőket egy új élet kezdetében. A legénység egyik tagjának személye ki argentin rádiókezelő volt és meghalt nem sokkal a tengeralattjáró elsüllyedése után is arra enged következtetni, hogy a hajó dél-Amerikába tartott. Az egyetlen ember, aki az úti célt tudta az Nullaou kapitány volt, de ő magával vitte azt a sírba.

Kapitänleutnant Herbert Nollau

1916. március 23-án született a németországi Wolfenstein-ben.  1936-ban csatlakozott a német haditengerészethez (Kriegsmarine). 1936. április 3. Offiziersanwärter. 1937. május 1. Fähnrich zur See. 1938. július 1. Oberfähnrich zur See. 1938. október 1. Leutnant zur See. 1939-1940 a Blücher nehézcirkálón teljesített szolgálatot, mint rádió műszaki tiszt. A hajó a norvégiai invázió során süllyedt el 1940. április 9-én, ellenséges torpedó találat által. Oberleutnant Nollau túlélte a katasztrófát és csatlakozott az Emden könnyűcirkáló személyzetéhez majd nem sokra rá, mint híradó tiszt teljesített szolgálatot a Horten fedélzetén. A hajó Oslo kikötőjének védelmét látta el. 1940 október 1. Oberleutnant zur See. 1941 januárjától júniusáig tengeralattjáró kiképzésen vett részt, majd júliustól augusztusig az új típusú tengeralattjáró építésének folyamatait tanulmányozta Baubelehrung-ba. A kiképzést követően csatlakozott az új IXC/40 típusú U-505 tengeralattjáró (parancsnok: Kptlt. Axel-Olaf Loewe) személyzetéhez, mint megfigyelő tiszt. 1942 szeptemberéig teljesített itt szolgálatot összesen 180 napot eltöltve a tengeren. 1942 szeptemberétől decemberéig részt vett a haditengerészet tengeralattjáró parancsnoki képzésén. A kiképzést követően kinevezésre került a IXC/40 típusú U-534 tengeralattjáró parancsnokává. Nollau kapitány, szülővárosa híres történelmi alakját, Jäger von Kurpfalz-ot (a lóháton vadászót) választotta tengeralattjárója emblémájául, mely felkerült a parancsnoki torony oldalára. 1943. október 1. Kapitänleutnant. Az U-534-essel 1945. május 5-i elsüllyedés előtt két hosszabb küldetést is végrehajtott az észak-atlanti óceánon.

Herber Nollau 1945 augusztusáig volt angol hadifogságban. Ezután a szövetségi postahivatalnál dolgozott. 1968-ban öngyilkos lett anélkül, hogy felfedte volna a tengeralattjárója titkát.

Ahogy teltek az évek a kincsekről szóló pletykák nem hogy feledésbe merültek volna, hanem inkább erősödtek. Több mint negyven évvel a tengeralattjáró elsüllyedése után egy dán búvár Age Jensen 1986-ban (Kattegat ÉNY Helsingör 56.39N, 11.48E kordinátáknál) rátalált a roncsra.

 

 

 

1992-ben egy dán milliárdos, Karsten Ree érdeklődni kezdett a sokat vitatott roncs iránt és elhatározta, hogy a végére jár a titoknak és megszervezi a kiemelést. A hajó felszínre hozatala 1993. augusztus 23-án kezdődőt és négy hétig tartott, melyet a holland Sim Tak cég végzett együttműködve a holland haditengerészettel. A feltárás során öt tonna robbanó anyagot távolítottak el a roncsból.

A kiemelt tengeralattjárót elvontatták Grenaa-ba ahol átemelésre került egy szállító uszályra mely Birkenhead-ba vitte a roncsot. A hajó átvizsgálása során sem kincseket sem értékes tárgyakat nem találtak a kutatók. A hajó rakteréből előkerült rengeteg robbanó anyag és kb. kéttonnányi dokumentum.

Az egyik lehetséges magyarázata annak, hogy a kapituláció során az U-534 nem adta meg magát az-az lehet, hogy a hajó rakterében szállított három darab akkor a legmodernebb és legtitkosabbnak számító T11-es torpedót.  A háború végén mindössze 38 olyan modern tengeralattjáró létezett a német flottában, mely képes volt hordozni és kilőne ezt az akkor ultramodernnek számító akusztikus és kifejezetten a brit torpedó elhárító rendszer ellen kifejlesztett fegyvert. A másik pedig a titkos náci rakomány. Sajnos a feltárás nem igazolta a legendákat és mai napig rejtély, hogy mi volt a valódi úti cél.

Az U-534 mint múzeum

1996-ban a tengeralattjárót az Angliai Birkenhead-ban állították és egészen 2006. február 5-ig itt volt található a Warship Preservation Trust gyűjtemény részeként. 2007. június 27-én a múzeum újra nyílt a Woodside Ferry Terminal, Liverpool-ban. Először is az új múzeum területére át kellett szállítani a tengeralattjárót. Mivel a szállítás komoly problémát jelentett ezért a tengeralattjárót öt darabra vágták így könnyítve az új helyre való eljuttatást. Már a darabolás is komoly mérnöki bravúrt igényelt. Gyémánt vágószerszámokkal is egy hónapba telt a hajó feldarabolása.  Így sem volt azonban egyszerű a szállítás, mert az egyes darabok így is egyenként 240 tonnát nyomtak. Az új helyszínen csak részben állították össze a hajót, a maradék részek ez által nyitottabbá váltak és jobban megtekinthetőek a múzeum látogatói számára.

Az U-534-es tengeralattjáró 2009. február 10-től vált látógathatóvá a közönség számára a Woodside Ferry Terminal, Liverpool-i múzeumában.

Forrás:

www.uboat.net

www.warhistoryonline.com