A legifjabb vaskeresztes - Alfred Czech

Alfred Czech volt Adolf Hitler "legfiatalabb hőse".  Még csak 12 éves volt mikor a híradós kamerák kereszttüzében dicsérően megcsípte arcát egy hamuszürke arcú náci vezér az ő berlini bunkerében, miután ünnepélyesen megkapta a másodosztályú vaskeresztet kiemelkedő bátorságáért.

A szemcsés, fekete-fehér propaganda film, amit 1945. április 22-én mutattak be, egyben a vezérről készült utolsó filmfelvétel is. Nem sokkal később öngyilkos lett és az ezeréves birodalomról szőtt álmok végképp szertefoszlottak. A találkozás a fiatal fiú és a Vezér közt dramatizálva és erősen átdolgozva került bemutatásra a 2004-ben bemutatott filmben (Downfall - A Bukás). Alfred testesítette meg az igaz és hű német ifjúságot mely végletekig kitart Führer-e mellett.

Alfred Czech ma 72 éves és a Rajna-vidékén éli nyugdíjas napjait. Mai napig élénken emlékszik arra a 60 évvel ezelőtti napra mikor személyesen találkozott Hitlerrel.

„Még csak 12 éves voltam, a Führer kezet fogott velem és azt mondta: –csak így tovább. Büszkeség töltött el és akkor úgy éreztem én is tettem valami figyelemre méltót.”

Alfred tagja volt a Jungvolk mozgalomnak. A mozgalmat 1936-ban hozták létre azon 10 és 14 éves fiúk számára, akik túl fiatalok volta a HitlerJugendbe. A belépés kötelező volt. 1945-ben közülük ezrek haltak meg a Vörös Hadsereggel vívott harcokban.

Azon a napon, 1945 március 20-án 19 Jungvolk tagot hívattak a még német kézen lévő területekről a kancellária bunkerébe. A kitüntetés átadását és Hitler személyes gratulációját a német propaganda képezet kívánta felhasználni a még harcoló ifjak buzdítására.

Czech úr hőstette néhány héttel korábban történt. Ő a szilézia falujában, Goldenauban (ma Lengyelország) élte iskolás napjait mikor a front elérte otthonát. Látva, hogy egy csapat német katonát aknatalálat ért azonnal apja lovára pattant, hogy a segítségükre siessen. Elsőre nyolc embert mentett ki és szállított biztonságos helyre majd még további négyet.

„Lelkes támogatója voltam Hitlernek, de félre értés ne essék ezt nem Hitlerért csináltam. Én csak 12 sebesültet láttam. Megtettem volna ugyan ezt más nemzet fiaiért is. Pár nappal később egy tábornok jelent meg a farmunkon és közölte a szüleimmel, hogy legyek készen a Berlinbe való utazásra.”

„Anyám majd belehalt annyira ellenezte”, félt, hogy bajom eshet, de Apám támogatta a dolgot, hát mentem”.

Katonai repülőgéppel vitték Berlinbe. Megérkezett egy olyan városba ahol rengett a föld a Vörös Hadsereg állandó keletről érkező tüzérségi támadásaitól.Ekkorra a brit hadsereg közel volt Hamburghoz és az amerikaiak is elérték az Elbát. A háborúról tudomást sem véve a hű náci pártagok piros, fehér, feketébe öltöztették a várost, hogy megünnepeljék Hitler születésnapját.

Becslések szerint 40.000 dezertőr bujkált a városban, melyekre a katonai rendőrség és az SS járőrei vadásztak. A legtöbb épület bombatalálatot kapott és sokuk lakhatatlanná vált. A lakosság a légvédelmi pincékben töltötte napjait és hosszú sorok álltak az élelmiszerosztó állomásoknál. Az emberek éheztek és már a berlini állatkert legtöbb állatát is megette a lakosság.

A megérkezés után, a fiatal Alfred találkozott több Jungvolk és Hitlerjugend taggal, akik elkötelezetten hitték, hogy a végső győzelem csak pár hétre van. A fiúk kaptak egy forró zuhanyt, egy kiadós reggelit és új egyenruhát. A kancellária kertjében felsorakoztak és várták a Führer-t. Arthur Axmann, birodalmi ifjúsági vezető közölte a fiúkkal, hogy amikor a Führer megérkezik, feszes vigyázban kell állni és náci tisztelgéssel kell őt köszönteni. Az operatőr és a propaganda csapat készen állt. Hitler megjelent. A fenn maradt híradó felvételen látszik, hogy bajusza szürke és ruházata is rendezetlen. Parkinson-tól rángó bal karját szorosan hátul tartotta. Láthatóan Hitler túl gyenge volt a vaskeresztek feltűzésére, ezt Axmann tette meg. Mikor a Führer a sorban Alfred elé ért, megkérdezte tőle: „Te vagy a legfiatalabb? Nem féltél mikor megmentetted a katonákat?” Kihúztam magam és azt mondtam: „Nem, Führer-em!”

Az eseményről készült híradó felvételt még levetítették pár, még álló berlini moziban. Hitler ekkor üzent utoljára a német népnek: „Egy nagy csata előtt állunk most melynek tétje a német nép fennmaradása vagy pusztulása. Tudom, hogy nehéz időket élünk, de szentül meg vagyok győződve arról, hogy kivívjuk majd a végső győzelmet.”

A ceremónia után az ifjú vaskeresztesek a bunkerbe kísérték a Führer-t és együtt elfogyasztották az ünnepi ebédet. Az ebéd során Hitler megkérdezte őket a háborús tapasztalatokról és arról, hogy ha választhatnának, akkor haza akarnának e menni vagy a frontra. Mikor rám került a sor azt mondtam: „Természetesen a frontra Führer-em!” Aznap este mikor Hitler Eva Braunnal visszavonult a bunkerbeli lakosztályába a magas rangú náci vezetők részt vettek a birodalmi kancelláriában megrendezett fogadáson.

A társaság pezsgőt ivott és táncolt a még egyetlen épen maradt hanglemezre. A címe: „A vörös rózsák elmondják a boldogságod”. Traudl Junke, Hitler titkárnője emlékirataiban szintén megemlíti ezt az estét: „Borzalmas volt, nem bírtam elviselni az imitált boldogságot és visszamentem lefeküdni”

Alfred Czech nem látott semmit a partiból. Elvitték őket gyorstalpaló kiképzésre ahol megismertették őket a Panzerfaust (nem visszarúgó páncélelhárító fegyver) és a gyalogsági puska használatával. De mielőtt kivitték volna őket a frontra megkérdezték, hogy van e valami kívánságuk. Alfred egy szájharmonikát kért melyet pár órán belül meg is kapott.

Ekkor tájt, még ha akarta volna se tudott volna haza menni. Szülő faluját addigra elfoglalták az oroszok. Nem maradt más választása és teljesítette a parancsot és ment Freudenthal-ba a Németországhoz csatolt Szudéta-vidékre.

„Minden sorkatona tisztelgett nekem, mert én vaskeresztes voltam. De találkoztam sok csatát megjárt veteránokkal is akik csak annyit mondtak, hogy –fiú menj haza.”

De Hitler ifjú hőse nem maradt.

1945. április végén Alfred számára véget ért a háború. Tüdőlövést kapott a fronton. A seb még mindig látszik és szenved a hatásaitól. Sikerült neki túlélni a fogolytábor megpróbáltatásait ahonnan 1947-ben szabadult.
A rosszul táplált 14 éves fiú végigált az egész Csehországon, hogy hazatérjen szülőfalujába, mely addigra Lengyelország része lett.

Hazatérése után tudta meg, hogy apja eltűnt. A náci vezetés kétségbe esett próbálkozásaként, hogy megállítsa az oroszokat összegyűjtötték az idős első világháborús veteránokat és az első vonalba vezényelték őket a Volksturm kötelékében. Alfred apja is e katonák közt volt. Három hónappal a háború után találták meg a testét egy golyó ütötte sebbel a nyakán.

Az ifjú Alfred megpróbáltatásai azonban még nem értek végett. A német híradó felvételnek köszönhetően neve és arca ismerté vált az orosz hatóságok előtt, akik elfogató parancsot adtak ki ellene Lengyelországban. Amikor a vörös hadsereg katonái a házkutatás során megtalálták a kitüntetés átadás során készült fényképet kényszerítették Alfred épp otthontartózkodó húgát, hogy egye meg a fényképet. Szerencsére a hatóságok nem vették őt őrizetbe és szabadon távozhatott.

Ettől kezdve, Alfred Czech tagja volt a kommunista Lengyelország gyorsan fogyatkozó német kisebbségének. Több ezer német már korábban elmenekült Sziléziából a Vörös Hadsereg elöl. Addigra, a lakásokat és a tanyákat azon lengyelek foglalták el, akik elhagyták a Sztálin által bekebelezett kelet-lengyel területeket. A németeknek nem tetszettek az új lengyel lakosok. A megmaradt német lakosságot egészen az 1980-as évekig diszkriminálták. Alfred ezek ellenére maradt. Megházasodott és bányászként helyezkedett el.

Időközben eldöntötte, hogy kivándorol Nyugat-Németországba. Barátja tanácsára belépett a kommunista pártba majd kérelmezte a kivándorlást. A lengyelek végül had menjen alapon engedélyezték az ország elhagyását.

1964-ben hagyta el az országot és telepedett le a Rajna-vidéken ahol építő munkásként kereste kenyerét. Tíz gyermeke és 20 unokája született és békésen éli nyugdíjas életét. A Hitlertől kapott vaskeresztet még azelőtt eldobta, hogy a fogolytáborba került volna. Egyetlen képe maradt csak meg a ceremóniáról, amikor Hitlertől átveszi a kitüntetést. Ez a kép bekeretezve függ a nappalija falán.

„Mint gyerek nem gondolkoztam sokat, csak tettem, amit tennem kellett a népemért. Én nem hiszem, hogy Hitler őrült volt, hogy gyerekeket küldött a csatába. Ilyen a háború és ilyen is lesz.”

Alfred Czech 2011. június 11-én hunyt el 79 éves korában.

Forrás:

http://www.independent.co.uk

http://de.metapedia.org