Mesterlövész a keleti fronton - 2. fejezet

"Próbálj szerencsét, mint mesterlövész"

A küzdelem, hogy visszaállítsák a korábbi német frontvonalat, sikeresnek bizonyult. Az oroszok kétségbeesett bátorsággal harcoltak. Mesterlövészeik jól álcázva magukat 50 méteres távolságból vadásztak a németekre. Ebből a távolságból szinte minden lövés találatot eredményezett. Az orosz mesterlövészek előszeretettel vadásztak a német géppuskásokra is. Ennek eredményeként a géppuskások veszteségei aránytalanul magasak lettek. Éppen ezért, Sepp Allenberg arra gondolt, hogy kipróbálja magát, mint mesterlövész. A következő néhány napban világossá vált számára, hogy a túlélési esélyei attól függnek, hogy a századon belül át tudja-e helyeztetni magát vagy sem.

A csata ötödik napján Sepp bal kezfejét eltalálta egy srapnel szilánk. Elképesztő fatalizmussal fogadta a sebesülését, mint elkerülhetetlen következményét a háborúnak. Meglepőnek tartotta, hogy nem fájt a keze és alig vérzett. Leellenőrizte, hogy mennyire mozog a kézfeje és az ujjai, majd megnyugodott, hogy nem fogja korlátozni a sebesülése a mozgásban. Az MG mögül kivett egy adag kötszert, majd megkérte bajtársát, hogy segítse bekötni a tátongó sebet a bal hüvelykujjánál. Alig került rá a kötés a kezére, amikor társa felkiáltott: „Seppi, oda nézz – jönnek Ivánék! Tüzelj!”

Egy órával később, amikor a század túl volt a harcon, és egy kicsit megpihentek, Sepp kínzó fájdalmat érzett a kezében. A gyülekezési ponton kialakított elsősegélyhelyen egy orvos bekötözte a kezét, majd elküldte őt a kórházba. Az ezred főhadiszállása mellett egy nádfedeles parasztházban volt a rögtönzött kórház. Amint belépett az ajtón, egyből meghallotta a nyögéseket, a nyöszörgő sírást, és megérezte a nyers hús szagát. Az egyik orvos a sebesülések mértékétől függően szétválogatta a sebesülteket. Egy nagyon fiatal katonát vonszoltak be egy sátorlapon. A sátorlapból kilátszott a gyerek arca, amint nyöszörögve mondta. „Nem tudok mozogni, oh Istenem, nem tudok mozogni!” – mozdulatlan teste lógott, mint egy marionett bábú. Az orvos őrmester óvatosan megemelte a katonát és megvizsgálta a mellkasát, amely előlről sértetlennek tűnt. A lapockáinál viszont két tenyérnyi lyuk tátongott. A nyílást elborították bordáinak és gerincének csont törmelékei. Óvatosan visszafektette a sátorlapra. „Nem tudunk már segíteni rajta, fiúk! Ez egy halálos seb. Vigyétek át a paphoz az istállóba” – mondta a sátorlapot tartó katonáknak. Minden reménytelen esetet áküldtek az istállóba, ahol a nyílvánvalóan túlterhelt lelkész a halálos sebet kapott katonáknak feladhatta az utolsó kenetet.

Sepp sérülését kicsinek ítélte meg, így beállította abba a sorba, amely egy másik orvos őrmesterre várt, aki gyakorlatias szakértelemmel pont kitisztított és összevarrt néhány sebet.

Sepp mellett egy szakaszvezető ült, aki pont érszorító botot állított össze és próbálta rátenni egy alkarra, amelyről inakon lógott egy csaknem levágott kéz. Az inak, melyeken lógott, úgy néztek ki, mintha húrok lettek volna. A kéz tulajdonosa sokkos állapotban volt. Még három órát vett igénybe, mire Sepp is végül sorra került. Az őrmester szó nélkül letekerte a kötszert Sepp kezéről, megvizsgálta a sebet, idegen anyagok után kutatva a sebben, majd szulfonamiddal kitisztította. Egy tagbaszakadt, erős őrvezető megragadta Sepp karját, és úgy fordult Sepp elé, hogy takarja Sepp elől a kilátást a sérült keze felé. Az őrmester érzéstelenítés nélkül gyorsan és ügyesen levágta a seb széleit, majd összeöltötte őket. Sepp úgy érezte, mintha a keze egy óriási satuban lett volna, mikor az őrvezető megszólalt: „Kiálts nyugodtan, ha nem bírod.” Sepp önkontrollja hiányában, egész agyában elhatalmasodott a fájdalom. Sikolyai kifejezték az elmúlt öt nap borzalmait. Az ellátást követően megkapta a szükséges előírt pihenőidejét, amelyet az ezred logisztikai egységénél töltött el néhány könnyebben sérült bajtársával együtt, és könnyű kisegítői munkára osztották be annak érdekében, hogy sérülése hamarabb gyógyuljon. Ez idő alatt az ezredet, amely mostanra teljesen kivérzett, átszállították feltöltésre Voroshilovsk mellé. Sepp azt a feladatot kapta, hogy szedje össze a zsákmányolt fegyvereket és válogassa szét őket.

Az ezred főhadiszállásának közelében viszonylagos biztonságban volt. Eltökélte, hogy az első kínálkozó alkalommal megpróbálja elhagyni a géppuskás szakaszt. Talán az első előjel volt, amikor a zsákmányolt fegyverek válogatása közben talált egy orosz mesterlövész puskát. Azonnal megkérdezte a fegyverzeti altisztet, hogy meg tudná-e mutatni neki, hogy kell használni. Éppen elég orosz lőszer volt ott, és a fegyverzeti altiszt egy látnoki pillanatában azt mondta: „Mutasd meg mit tudsz kezdeni vele. Előfordulhat, hogy te valójában egy született mesterlövész vagy. Nekünk szükségünk van olyan srácokra, akik likvidálni tudják Ivánékat. Ugye Te is jól tudod, hogy az orosz mesterlövészek nagyon hatékonyak.”

Aznap este Sepp elkezdett gyakorolni az orosz mesterlövész puskával. Néhány nappal később nyilvánvalóvá vált, hogy Sepp nagyon pontos lövéseket tud leadni a fegyverrel, ami lenyűgözte a fegyverzeti altisztet. Láthatóan minden erőfeszítés nélkül 100 méterről kilőtt egy gyufásdobozt és 300 méterről eltalálta a 30x30cm-es lőszeres ládát.

A 14 napos lábadozás hamar véget ért, a seb begyógyult és Sepp visszakerült a századához. Amikor elköszönt a fegyverzeti altiszttől, akkor az altiszt ajándékba adta neki a távcsöves orosz puskát: „Sepp, én beszélgettem a te öreg barátoddal” – ezt a szót használták a katonák, amikor a századparancsnokukról beszélgettek. „Ő nem bánná, ha te szerencsét próbálnál, mint mesterlövész. Gyerünk fiú, mutasd meg Ivánéknak, hogy mire vagy képes!”

1943. augusztus 1-én Sepp kezében a mesterlövész puskával érkezett vissza századához. Amikor érkezéséről jelentést tett az őrmesterénél, az őrmester átadta neki a Fekete Sebesülési Jelvényt (harci tevékenység közben történt sebesülésért), a hozzá tartozó adományozási okirattal együtt, és ezt mondta: „Allenberg, ne gondold azt, hogy ez volt az utolsó. Ez még csak az ízelítő volt. Tartsd a segged zárva és közel a földhöz. Most már lényegesen többször, mint eddig, hiszen mesterlövész lettél. Nos menj, és likvidáld Ivánékat.”

A frontvonal viszonylag nyugodt volt, a harc néhány jelentéktelen tüzérségi összecsapásra és az ellenséges járőrök közötti kisebb-nagyobb csatározásokra korlátozódott, de a nyomás ettől függetlenül nagy volt, hiszen a környéken kószáltak az orosz mesterlövészek. Különösen veszélyes volt ez a helyzet, ezért a német parancsnokok mindenkit nagyfokú óvatosságra intettek. Sepp századparancsnoka nyitott volt mindenre, és felismerte a mesterlövészek előnyeit. Többször panaszt is tett feletteseinek arra vonatkozóan, hogy jelezze hiányukat a német hadseregben. Ez a nézőpont viszont nem volt a hadseregen belül széles körben elfogadott. Sok tiszt úgy tekintett a mesterlövészekre, mint becstelen és hitszegő harcosokra, és nyiltan meg is tagadták a mesterlövészek alkalmazását. Viszont egy, a Hegyivadász Hadosztályban szolgáló tiszt állásfoglalása nagyon kifejezően bemutatja be azoknak a tiszteknek a véleményét, akik értékesnek tekintették a mesterlövészek teljesítményeit: „Talán ő volt az egyetlen azok közül a mesterlövészek közül, akiket ismertem, aki akár hajnalban vagy az alkonyat beállta előtt kint feküdt, és mint ahogy a macska figyeli az egér lyukat, a távcsövén keresztül kémlelte az ellenség állásait és bőven elég volt neki, ha egy pillanatra meglátott egy felemelkedő vállat vagy fejet. Ezt követően egy lövés mindig megtörte a csendet. Majd egy görcsbe ránduló kézből kiesett a konzerv doboz. Az étkezés ára néha az élet volt. Ilyen a háború!”

A katonák inkább a lövészárokban végezték el a dolgukat, amikor hívta őket a természet, minthogy elhagyták volna az árkot. Higiéniai okokból viszont az árokból ki kell vinni az ürüléket, ezért a katonák megtanulták használni az üres konzerves dobozokat, melyekbe beleürítették székletüket. Ez biztonságosabb volt, mint a tábori WC. Miután könnyítettek magukon, a terjengő szagok és a mogorva bajtársi zúgolódást elkerülendő, meglengették az ón dobozt és átlendítették az árok peremén keresztül a senkiföldjére. A rendetlenségtől és az idősebb bajtársaik szitkozódásától való félelmükben azonban, néha egy-egy tapasztalatlan katona feje vagy karja túl magasra emelkedett, ami egy jól képzett orosz mesterlövésznek egyértelműen kihagyhatatlan célpontot biztosított, és lelkifurdalás nélkül éltek is a lehetőséggel. A háború nem etikus és nem heroikus. A politikai célok elérését segítik az erőszakos cselekmények maximumra állítása, aminek az ára halál, csonkítás és pusztítás. Nem tesz különbséget aközött, hogy egy mesterlövész végez az emberrel vagy egy aknagránát tépi szét. A kérdés, miszerint mit jelent az a szó, hogy becsület és bátorság, ez az a törékeny pont, ami megosztja az embereket. Hiszen, csak az lehet becsületes és bátor, aki harcban tesz tanubizonyságot harci moráljáról és/vagy tisztként tapasztalatát úgy tudja kihasználni, hogy egy egész ellenséges századot meg tud semmisíteni egyetlen stratégiai lépéssel vagy talán az az ’álnok’, de rendkívül hatékony mesterlövész is lehet bátor és becsületes, aki folyamatosan rendkívüli kockázatnak és veszélynek teszi ki magát nap mint nap, óráról órára.

Mindenesetre Sepp mostantól már nem volt többé géppuskás. Most már közvetlenül a századparancsnok alá volt rendelve. Ezért a parancsnok lehetővé tette számára azt, hogy az új mesterlövész a frontvonalon vadászatra induljon. Sepp ösztönösen végig járta a lövészárkokat és megkérdezte az ott tartózkodó bajtársait, hogy mit láttak/mire figyeltek fel az elmúlt napokban. Nagy megkönnyebbüléssel üdvözölték őt bajtársai: „Nekünk van egy mesterlövészünk! Mutasd meg Ivánéknak, hogy mire vagy képes!” Az egyik géppuskás szakaszvezető megfogta a kabátja ujját és magával húzta Sepp-et. Egy nyíláson keresztül, amelyet három fatörzsből halmoztak fel az árok peremén védelem céljából, megmutatta neki az oroszok állásait, és kifejtette véleményét: „Amott van egy orosz mesterlövész. Mindenre lő, ami mozog. Nézd meg azokat az edényeket, amelyeket az árok pereme fölé tartunk. Mindegyik lyukas. Meg tudsz minket szabadítani tőle?”

<<<Előző rész  Következő rész>>>