UTAZÁS A HÁBORÚS ADRIÁN

Munka az otthoni csomagból reggio emilia

Retro Miután a hatszáz chioggiai halászbárka késő éjjel, foszforeszkáló sirály-rajok kíséretében felsorakozik a kikötőben, majd Isztria és Dalmácia irányában szétszóródik a sötét tengeren, fedélzetükön feszült várakozás kezdődik egy másik flottával, másféle motorokkal, másfajta emberekkel való találkozásra. Hetek óta így megy ez, és mindenki tudja, hogy a találkozás sorsszerű, elkerülhetetlen. A másik flotta is sötétben indul. Ugyanabban az időpontban, ugyanazon a tengeren, ugyanabba az irányban.

Sok-sok sötét árny, számuk éjszakáról éjszakára nő. A szigeteket, a sasfészkes hegyormokat maguk mögött hagyva, mindvégig alakzatban repülnek a folyókkal szabdalt, különböző népcsoportok lakta szárazföld felé. Várod őket, megjelenésük mégis mindig meglepetésként hat rád: meghatározhatatlan irányú robajuk lassan tölti be az eget. Először csak tompa morajlást hallasz, amely azonban néhány pillanat múlva már az egész tengert a hatalmába keríti, hogy aztán szinte az örökkévalóságnak tetsző öt percen át emberek, hullámok és motorok zaját egyaránt elfojtsa.

munka az otthoni csomagból reggio emilia

A NATO hangja az éjszaka közepén olyan, mint egy mindenható, kérlelhetetlen uralkodó szózata: mennydörgés, melybe az egész bolygó beleremeg, amely után azonban a hiábavalóság keserű iróniája marad az ember szájában. Arról beszél, mennyire megváltozott ez a korábban oly meghitt, országhatárok fölött álló és kissé talán kalóz természetű víztömeg, amelyen — kétezer év háborúinak fittyet hányva — mindig élénk ember- és árucsere folyt.

Szenvedélyesen beszél a homokos olasz oldalon számos nagy folyó táplálta vízről, melyben csak úgy nyüzsögnek az újszülött halak. Vize a Födközi-tengerének csupán egyhuszada, halállománya mégis annak egyötöde.

Ezekkel a háborús rekvizitumokkal a nacionalizmusok százada szórta tele az Adriát, és szinte valamennyi a sekély északi partok felé sodródik. Évtizedek óta speciális mélytengeri hajókkal próbálják felszedni a bombák ezreit. Néma jelenlétük immár beépült a lagúnák képzeletvilágába, és máig a hajósok számos babonájának forrása maradt, még ha a kormányfülkében mostanában már nem Szűzanya-képet, hanem hanglokátort tartanak is.

A bombák miatt érzett szorongás soha nem enyhült, sőt manapság — legalábbis Carlo Alberto Tesserin chioggai tartományi tanácsos elbeszélése szerint — egy új és még nyomasztóbb érzés is megjelent.

És bármelyik pillanatban a levegőbe röpíthetnek minket. Mikor Velencéből eltűnik a japán turisták hada, és a Pó-síkság fülsiketítő hangzavara is lassan szűnni kezd, végre kitárul a tengerre a csend ablaka.

Való igaz: ugyanaz a hátborzongató érzés. A világ egyik leglátogatottabb pontján, egyetlen ütésben a legteljesebb magány pillanatát éli át az ember, és abban a röpke pillanatban hirtelen sok minden megvilágosodik előtte. Ha — mint a horvát Predrag Matvejevic írja — az Adria nem egyéb, mint a Velencei-öböl meghosszabbítása, és ha ez az öböl valóban a Földközi-tenger térségének esszenciája, akkor ezeknek a csatornáknak, szigeteknek és zátonyoknak az együttese magának a világnak a sűrítménye, a másság koncentrátuma.

A háború és a tömeges exodusok napjaiban az Adriai-tengernél nincs jobb bizonyíték arra, hogy Európa csupán Ázsia egyik félszigete, hogy innen néhány lépésnyire, odaát, a dalmát szigeteken túl egy másik, titokzatos, nyugtalan világ kezdődik. Két évezred óta folytonos vándorlásra kényszerült népek szülőföldje az.

Olaszország egyre inkább Tirrén-centrikussá vált. Ezekben a napokban pedig az Adria még az északkeletiek számára is csak a bombázók és a menekültek tengere lett. Arról most mindenki hallgat, hogy ha nem lenne, a háború akár nálunk is folyhatna, vagy ha nem a partján született volna meg Velence, a mi Kelet-Európa-politikánk is egészen más volna.

Elveszett tenger volna az Adria? Pedig ennek az egyetemességnek a jelei ma is mindenütt fellelhetők katana kereskedelem városban: leolvashatod a Campanile tövében lévő térképről; be van vésve a Riva degli Schiavoni falaiba, a Ghetto köveibe, ezt tanúsítja a Fontego dei Turchi vagy az Isola degli Armeni elnevezés, az egyetlen dolog, ami a kilencven évvel ezelőtt lemészárolt örmény népből megmaradt.

munka az otthoni csomagból reggio emilia

Erről tanúskodik továbbá köztudomásúan Kelet legnagyobb temploma, a Szent Márk Bazilika görög kereszt formájú alaprajza is. És ez azt jelenti, hogy mindennek a kulcsa Velence, és hogy az Adria, ez a hatalmas Velencei-öböl a béke tengere lehetne. Ebben hisz Massimo Cacciari polgármester is, aki éppen ezért azt szeretné, ha a munka az otthoni csomagból reggio emilia követő tárgyalások színhelye Velence lenne.

Szintén ezt kívánja helyettese, Gianfranco Bettin is, aki ezekben a hetekben hol Belgrádban, hol Tiranában folytat fáradhatatlan diplomáciai tevékenységet. Vajon lesz-e valami eredménye? Adria—Duna régióként kellene gondolkoznunk róla. Délre indulunk, arrafelé, ahol az Adriai-tenger és a Pó-síkság találkozik.

A hófehér virágdíszbe öltözött akác- és gesztenyefák közül kiemelkedő, munka az otthoni csomagból reggio emilia stílusú pomposai harangtorony is bizonyítja, hogy Kelet lépésről lépésre követ minket, hogy a másik part egészen Otrantóig elkísér. A jetek nappal is dübörögnek délkelet felé: megérted, hogy Olaszország számos repülőtere közül a legtúlterheltebb valószínűleg a Pó-síkságnak nevezett felszálló pálya, és hogy ezen a pályán húszmillió emberi lény, tizenötmillió sertés és nyolc millió szarvasmarha érzi úgy, hogy otthonát dúlja fel a háború.

Casale Monferrato és Marina di Ravenna között nyolcvanhatmillió fül figyel feszülten. Éjjelenként a libák, egész falvakat felverve, percekkel korábban jelzik az F osok érkezését. Az állatok is tudják, hogy háború van, csak a politikusok tesznek úgy, mintha mi sem történne. Még a szót sem hajlandók kiejteni a szájukon.

UTAZÁS A HÁBORÚS ADRIÁN

Lassú csúszás egy meredek lejtőn, amelyről nem tudni, hol ér véget. Olaszország az autópályáról is olyan, mint egy óriási hadtápvonal, a Pó-síkság pedig mint egy katonai gépektől hemzsegő, túlterhelt, lezárt repülőtér. A háború mindenhol a nyomodban van: a taxikban, az újságok címoldalán, a bárok és a motelek tévékészülékein, a vasútállomásokon, az emberek félelmeiben vagy közönyében, az immár nem létező politikában és az ugyancsak nem létező Egyesült Nemzetek Szövetségében, ebben a már születésekor sánta Egyesült Európában.

Nem is beszélve az F osok robajáról, a humanitárius mozgósításról, egy olyan ország hihetetlen abszurditásáról, amelyik egyidejűleg bombáz és segít, küld rakétákat és ajándékcsomagokat.

Megfizet még ezért a piszkos háborúért! Hogy a dolog teljesen világos legyen: Szent Kristóf helyén jugoszláv zászlócska leng a szélvédőn. Miközben eső dobol az ablaküvegen, emberünk, mint egy fúria, a Palmiro Togliatti útról rákanyarodik a körgyűrűre: egy olyan Bolognának a fogadatlan külügyminisztereként ágál, amelyik most annyira közel került a feketékhez, mint talán még soha, noha munka az otthoni csomagból reggio emilia továbbra is vörösnek vallja magát.

Láttam, hogy adta el Clinton a törököknek Ocelant. Mondtam is akkor magamnak: hát azért győzött itt a baloldal, hogy ilyen kuplerájba rángasson minket?

Rambouillet elfogadhatatlan volt, Belgrádnak megvannak a maga érvei. Pedig nem így van. Rimini nagyon is jól tudja, mi az a légi csapás, maga is átélt hasonlót a második világháborúban, a Gót Vonalért folytatott elkeseredett harcok során.

Az ötvennégy éves Giuseppe Chicchi egy San Marino alatti óvóhelyen született, miközben a szövetséges gépek porig rombolták a várost.

Még a mai fiatalokban is — ami most a szolidaritásban és az önkéntes segítségnyújtásban nyilvánul meg. Bizonyára mindkettő a híres emilia romagnai vendégszeretettel magyarázható. Részvételük mértéke szinte egyedülálló: szervezetten vannak jelen Kukesben, kétezer menekültet befogadó tábort tartanak fenn Kucovában, Tiranától délre, segélyszállító konvojokat indítanak a túlparton lévő testvérvárosba, a montenegrói Budvába. A riminiek a bombázások megkezdése előtt, utolsóként hagyták el Koszovót.

Iskolás leszek! Készüljetek játékosan az iskolakezdésre! | School, Education, Frame

Ugyanezt csinálták a Horvátországban maradt szerbekkel az ös nagy exodus után. A riminiek őrszolgálata győzte meg a kormányt, hogy a háborús övezetekben a civil szolgálatot a katonaival egyenrangúnak tekintse.

Az egyik legpatinásabb szállodát a múlt században érkezett Duna menti vendégek tiszteletére keresztelték Hungáriának. A szállodatulajdonosok pátriárkája, a kilencven esztendős Pietro Arpesella, sok-sok évvel ezelőtt azért vásárolta meg Farouk király jachtját, hogy a Riviéra vendégeit egy túlparti kaszinóba vihesse.

A nyolcvanas években, amikor a víz elalgásodásának veszélye mind fenyegetőbbé vált, ugyancsak Rimini állt a Pó megmentése érdekében az egész Adria-partot mozgósító szervezkedés élére.

munka az otthoni csomagból reggio emilia

Aztán ott van a Fellini Amarcordjának egyik csúcsjelenetében megidézett Rex kísértete. A ködben — vagy talán az álmok birodalmában —, Rimini közelében felbukkant óceánjárót a valóságban Kopernél — vagyis a másik parton! Massimo Filippini, az emilia romagnai rendezőről elnevezett egyesület vezetője mesél arról, hogy a Rex mítosza — még félig elsüllyedt, gigantikus hajóroncs formájában is — hogyan él tovább Szlovéniában. Szétbontása előtt a környékbeli gyerekek napokon keresztül körülötte nyüzsögtek, egészen a parancsnoki hídig lemerültek, és diadalmas trófeákat hoztak felszínre.

Riminiben tudják, hogy a világ legszebb hajójának emléke munka az otthoni csomagból reggio emilia a Koper környéki hiedelmekben él a legélénkebben.

Néhány éve még a horgonya is előkerült. Nem a tengerparton helyezték el, hanem a hegyek között, Ljubjana egyik terén.

A Jugoszláviától való függetlenné válás után a szubalpesi szlávok óvatos kapcsolatát hivatott jelképezni a tengerrel. A sólerakódások itt a dombokra is felkúsznak. A férfi kezével fehér hajába túr, és a horizontot kémleli, mint egy tengeri farkas.

Soha nem volt béke. Kész csoda, hogy egyáltalán túlélt annyi zűrzavart. Mind itt akart háborúzni. Nyugtalan tenger ez: a kalózkodás csak ban szűnt meg errefelé.

Ezekből a történetekből sok mindent megtudhatunk a háborúkról — de a csodáról is: munka az otthoni csomagból reggio emilia a tengernek a rendkívüli komplexitásáról, amely még a lepantói munka az otthoni csomagból reggio emilia, vagyis a Nyugat és Kelet közötti csaták csatája korában is képessé tette arra, hogy meghagyja a törökök velencei bázisát.

Hogy lehetne ezt megértetni Miloseviccsel vagy Clark tábornokkal? Hogy lehet azt szavakba önteni, hogy a különböző kultúrák itt mindig úgy álltak harcban egymással, hogy közben a kapcsolatok hihetetlenül szoros hálója fűzte össze őket?

Avagy hogy az egymással harcoló dolgok között mennyi hasonlóság volt, mennyire kiegészítették egymást? Vihar után az Anconitano dombjairól látszik Dalmácia. És mögötte jól mt5 demo számla megnyitása a Dinári Alpoknak, a Balkán gerincének a körvonala is.

munka az otthoni csomagból reggio emilia

Az a terület ott, a túlparton, a Habsburgok fegyverrel védett határa volt, ez meg itt a Karolingoké. Azt is hiába magyarázod John honvédnak, hogy az olasz Adria-part tiszta Kelet. Kezdjük a szentekkel: Nicola, Marco, Ciriaco, Teodoro.

munka az otthoni csomagból reggio emilia

Valamennyien bizánciak. Keletiek az antik frízek is: pávák, sárkányok, oroszlánok és mesebeli griffmadarak. Nem is beszélve a túlsó part végtelenül szegény vidékeiről több évszázada tartó bevándorlási hullámokról. Továbbá a hajókról, amelyek már a Visszamondták a dalmáciai szobafoglalásokat, eltűntek a turisták, eltűntek még a Medzsugoréba induló, reménykedő zarándokok is.

A Split felé tartó hajók kikötőjében a szokásos, pokoli-bábeli hangzavar helyett most csak néhány kamionsofőr és karitatív munkatárs halk beszéde töri meg a szomorú csendet.

munka az otthoni csomagból reggio emilia

Kelet etnikumait Anconában ma csak a történelmi emlékekben találod meg. Elrejtőztek az ikonokba, meg a San Ciriaco Bazilika görög kereszt formájú alaprajzába.

Irányzatok - otthonoktatok

No meg a telefonkönyvbe. Marche lakóinak egyharmada a nevében viseli eredetét. A Dekameronban is megörökített, as nagy pestis elnéptelenítette a félszigetet.

Ha megbecsülték magukat, később az egész családot áthozhatták, kaptak egy pár ökröt, és felesbérlőként dolgozhattak.