Tüskés cápából vitorláskardhal, avagy hullámsírból a frontvonalba

1939. szeptember 13. szerda - A USS Squalust kiemelik a hullámsírból

Megérkezik Portsmouthba a USS Squalus (Tüskéscápa) tengeralattjáró, amit az amerikai haditengerészet műszaki mentő egységei 26 halott tengerészével együtt kiemeltek hullámsírjából. A hajó 1939. május 23-ai elsüllyedése óta, 1939. július 13-án már történt egy kudarcba fulladt kísérlet a felszínre hozatalára, de most végre sikerült kiemelni és hazavontatni a tengeralattjárót. Itt megkezdődik kijavítása és felújítása, hogy újra hadrendbe állhasson, de már mint a USS Sailfish (Vitorláskardoshal).

A USS Squalus a kiemelése után, már Portsmouthban

A USS Squalus (SS-192)

A Sargo osztályú tengeralattjáró gerincét 1937 október 18-án fektetik le a Portsmouth Naval Shipyard hajógyárba. Vízre 1938. szeptember 14-én bocsátják és 1939. március 1-én áll hadrendbe.

Az építés során a USS Squalus - A munkás mérete jól érzékelteti a hajóbelső szűkösségét

Vízkiszorítása a felszínen 1.470 tonna, alámerülve 2.390 tonna. Hossza 94,6 méter, szélessége 8,18 méter, merülése 5 méter. Négy darab General Motors Model 16-248 V-16 dízelmotorral rendelkezik, amiből a vízfelszínen kettő gondoskodik a meghajtásáról, míg a másik kettő az elektromos generátorokat hajtja. A víz alatt 4 db, összesen 2.740 lóerős General Electric elektromotor végzi a meghajtását.

A USS Squalus már vízre bocsátva, de még a felszerelés alatt

Maximális sebessége a felszínen 21 csomó (39 km/óra), alámerülve 8,75 csomó (16 km/óra). Hatótávolsága 10 csomós (19 km/óra) utazósebességgel 20.000 kilométer. Legfeljebb 48 órát tölthet a víz alatt, a gyártó által garantált merülési mélysége 76 méter. Legénysége 59 fő. Négy torpedóvetőcsővel rendelkezik az orrban és néggyel a tatban, amikhez 24 db torpedót szállíthat, valamint a fedélzeten található még egy 3 hüvelykes (76 mm), 50 kaliberes ágyú is.

1939. május 12-én tengeri próbaútra indul, ami során 18 sikeres merülési gyakorlatot hajt végre. Május 23-án a 19. merülés alkalmával a hátsó fő búvónyílásfedél meghibásodása miatt víz tör be a hátsó torpedóterembe, a két gépterembe és a legénységi szállásba. A többi szakaszt sikerül még időben lezárni, de az elárasztott részekben rekedt 26 tengerész életét veszti. A hajó közepén és orrában életben maradt tengerészek 74 méteres mélységbe süllyednek a mozgásképtelen tengeralattjáróval.

Nem sokkal később testvérhajója a USS Sculpin (SS-191) talál rá a tenger fenekén fekvő USS Squalusra, amivel telefonos kapcsolatot tudnak létesíteni a felbocsátott kommunikációs bóján keresztül. Másnap a helyszínre érkező tengeralattjáró-mentő hajóról, a USS Falconról (AM-28) leengedett McCann-féle Mentőkamrával 13 óra alatt, több körben sikerül a felszínre hozni a 33 túlélő tengerészt.

A USS Falcon (jobbra) és a USS Wandank (balra) az elsüllyedt USS Squalus fölött - A Falcon tatján a McCann-féle Mentőkamra látható

Túlélők az egyik mentőhajó fedélzetén

A mentésben részt vevő négy búvárt, William Badderst, Orson L. Crandallt, James H. McDonaldot és John Mihalowskit később a Kongresszusi Becsület Érdemrenddel tüntetik ki a művelet során tanúsított bátorságukért és teljesítményükért.

A négy kitüntetett tengerész

 

Az első kiemelési kísérlet

A haditengerészet a hajót is szerezné a felszínre hozni, mert fontos megtudniuk, hogy mi okozta az elsüllyedését, hogy emberi mulasztás, műszaki-, vagy konstrukciós hiba felelős a tragédiáért. A műszaki mentő alakulatok 50 napon át készülnek a kiemelésre. Búvárok kábeleket vetnek át a hajó alatt, amiket vízzel elárasztott pontonokhoz rögzítenek.

A kiemeléshez használt pontonok a víz felszínén

1939. július 13-án megkezdik a víz kiszivattyúzását a pontonokból, hogy az így keletkezett felhajtóerő felemelje a hajót. Először az orrot kezdik el emelni, majd a búvárok megpróbálják a tengerfenék mészkövébe szorult tatot kiszabadítani. Ekkor a hajó elszabadul, mert lecsúszik a rögzítő kábelekről. Az orra elkezd emelkedni és 10 méteres szakasza a felszínre tör, majd az egész hajó visszasüllyed a tengerfenékre.

A sikertelen mentési kísérlet során a USS Squalus orra a felszínre tör - mögötte az elszabadult pontonok

 

A második kiemelési kísérlet

 

Az első sikertelen kísérlet után újratervezik a kábelek és a pontonok elhelyezkedését és így már sikerül kiemelni a USS Squalust a hullámsírjából.

A felszínen lebegő pontonok alatt már ott van a USS Squalus, amit így vontatnak sekélyebb vizekre

1939. augusztus 12-én első lépésben csak elemelik a tengerfenéktől, majd sekélyebb, partközeli vízbe vontatják még a tenger alatt, és csak ezután emelik ki teljesen, hogy utána Porstsmouthba vontassák 1939. szeptember 13-án.

Tengerészek a vizet szivattyúzzák ki a tatból

A műszaki szakértők megkezdik a hajó átvizsgálását és a katasztrófa okának meghatározását és 1939. november 15-én kivonják a hadrendből.

Még a pontonokon, de már a szárazdokkban a víz leengedése közben

 

USS Sailfish (SS-192)

A USS Squalust 1940. február 9-én átnevezik USS Sailfishre, majd a javítási és felújítási munkák elvégzése után 1940. május 15-én áll újra hadrendbe. A teljes feltöltést és felszerelést követően 1941. január 16-án hajózik ki a Csendes-óceánra. A Pearl Harbor elleni támadás idején a Fülöp-szigetek körüli vizeken állomásozik. Amerika hadba lépése után 12 őrjáraton vesz részt a Csendes-óceánon. Ezek során 20 hajót süllyeszt el összesen 83.769 tonna összértékben.

A USS Sailfish hadrendbe áll 1940. május 15-én

A tengerészek babonás emberek, nem volt ez másként a USS Sailfish esetén sem. A kapitány megtiltotta a legénységnek, hogy a hajó régi nevét, a balszerencsés squalus szót kimondják a fedélzeten. Aki ezt megsértette azt a legközelebbi kikötéskor - bárhol is legyen az - a parton kellett hagyni. A legénység ekkor összevonta a két hajó nevét és squailfishnek mondták a régi nevét. Mindez addig tartott, amíg már hadbíróság nem járt a szó kimondásáért.

A USS Sailfish 1943. április 13-án a Mare Island Navy Yard hajógyárban, ahol korszerűsítésen esik át

Legnagyobb zsákmánya a 19.800 tonnás japán Csujo repülőgéphordozó, amit 10. őrjáratán 1943. december 4-én süllyeszt el. Ironikus módon a Csujo ekkor, a USS Squalust négy évvel korábban a tenger fenekén felfedző USS Sculpin (SS-191) tengeralattjáró legénységének 21 tagját is szállította, akik hadifogságba estek mikor hajójuk 1943. november 19-én elsüllyedt a japán Jamagumo rombolóval folytatott harcban. A 21 főből 20-an halnak meg, de egyikük sem olyan, aki négy évvel korábban is a USS Sculpinon szolgált volna.

A japán Csujo repülőgéphordozó 1943. májusában

A USS Sailfish 1944. december 12-én érkezik vissza Pearl Harborba a 12. és egyben utolsó őrjáratáról. Ezután már csak mint kiképzőhajó szolgál 1945. október 2-ig, amikor Portsmouthban lefegyverzik, majd 1945. október 27-én kivonják a hadrendből is. Több ötlet is felmerül további sorsát illetően, hogy egyszerűen csak elsüllyesztik, vagy teszthajó lesz kisérleti atombomba robbantásnál, de végül 1948. márciusában eladásra meghirdetik. 1948. április 30-án törlik a Haditengerészeti Jegyzékből és június 18-án eladják a Luria Brothers hulladékfém feldolgozó cégnek mint ócskavasat.

A USS Sailfish utolsó merülése 1945. október 27-én

A tengeralattjáró 9 Harci Csillagot kapott háborús eredményei elismeréseként, valamint Elnöki Elismerést is a 10. bevetésen nyújtott teljesítményéért.

A USS Sailfish legénysége 1945. szeptemberében a győzelem után

Parancsnoki tornya a mai napig is a Portsmouth Naval Shipyard területén van kiállítva, ezzel állítva emléket a fedélzetén életüket vesztett tengerészeknek.

A USS Sailfish parancsnoki tornya napjainkban (fotó: Charles A. Thompson)

(fotó: Wendell Royce McLaughlin Jr.)

A fotók a U.S. National Archives, a U.S. Naval Historical Center és Charles A. Thompson gyűjteményéből származnak.

Forrás:

http://1939-1945.blog.hu/2014/09/13/1939_szeptember_13_szerda_a_uss_squa...